Trianon 100

1920. június 4-én Magyarország egy hat évig tartó, egyre mélyebb poklokat megnyitó kálvária utolsó állomásához érkezett. A nemzetet előbb a világháború tizedelte meg, majd a bekövetkező vereség maga alá temette az Osztrák-Magyar Monarchiát és benne a történelmi Magyar Királyságot is. Az összeomlást kísérő forradalom, majd az annak kudarca nyomán hatalomra jutó Tanácsköztársaság szinte polgárháborúig fokozódó belső széthúzáshoz vezetett, történelmük talán legkritikusabb hónapjaiban. Mire az országnak 1919 végére nemzetközileg is elismert kormánya lett, és a magyar delegációt végre meghívták a békekonferenciára, már rég eldőlt minden. A nemzet bénultan tekintett az elképzelhetetlenre, aztán 1920. június 4-éjének gyászos délutánján ráütötték a pecsétet a régi Magyarország pusztulására.

A békediktátum könyörtelen és egyben megdöbbentően cinikus döntés volt olyan nagyhatalmak részéről, amelyek számára Magyarország, a Kárpát-medence és egész Kelet-Közép-Európa valójában jelentéktelen területnek számított. A győztes antant vezetői szemében a magyar béke kérdése egy idegesítő epizód volt Európa térképének újrarajzolása során. A béke nemcsak igazságtalan volt (hisz mikor igazságos egy győztes a vesztessel szemben?), hanem becstelen és rövidlátó is. A győztes hatalmak – egytől egyig nyugati demokráciák – a nemzetek önrendelkezési jogát hangsúlyozták, vagyis hogy minden nemzet maga dönthet saját jövőjéről. Mégis, amikor a „négy nagy”, vagyis a négy győztes hatalom vezetője úgy látta jónak (gazdasági, katonai, politikai szempontok alapján), gondolkodás nélkül vetettek oda több mint három millió magyart a mesterségesen megnövelt területű szomszédállamoknak, egymásnak uszítva a korábban évszázadokig egymás mellett élő nemzeteket. A kilencszáz éves Magyarország szétzúzása egy olyan békerendszer része volt, amely garantálni akarta, hogy Európa békéjét nem fenyegethesse újabb világégés. A vesztesekkel szembeni kicsinyes lépések miatt húsz évvel később mégis egy, a korábbinál is pusztítóbb háború zúdult a világra, majd egész Közép-Európa a szovjet birodalom zsákmánya lett.

A száz évvel ezelőtt történtekre visszatekintve a tanulság talán az, hogy bármekkorák is a társadalmunkban feszülő ellentétek, bármennyire kiismerhetetlenek a XXI. század kihívásai, a Kárpát-medence magyarsága egyetlen közösséget alkot határoktól függetlenül, amelynek tagjai végső soron csak egymásra számíthatnak. Egy nemzeti közösség, amelynek joga van emlékezni és emlékeztetni az őt ért igazságtalanságra, és amelynek joga van megélni saját magyar identitását, akármilyen állam polgárának született is.

Trianon mindnyájunk személyes története is. Az előttünk járó generációk sorsán keresztül a miénket is döntően befolyásolta. Veszteségünk gyászos szimbóluma, ugyanakkor a róla való megemlékezés lett összetartozásuk egyik jelképe.

Emlékezzünk rá egy ezredéves történelemmel rendelkező nemzethez méltóan!

Zsákai Dávid
történelem szakos tanár