Mit ünneplünk március 15-én?
„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az; írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek.”
Jókai Mór, aki negyvennyolc történelemformáló márciusát az események fő sodrában élte át, így foglalta össze a híres nap legfontosabb tanulságát. Mi, akik majd’ két évszázad elteltével visszatekintünk azokra a ködbe vesző időkre, tudunk-e vajon ennél tömörebb és teljesebb jellemzést írni 1848. március 15-ről?
Mi már tudjuk a történelem további alakulását. Amikor minden év márciusában kitűzzük a nemzeti színű kokárdát, már tudjuk, mit áldozott fel életéből az 1848-as nemzedék. Amikor e rendkívüli tavaszt felidézzük, akarva-akaratlanul felsejlenek 1849 őszének komor képei. A kozákok által legázolt Petőfi alakja, a világosi mező, az aradi bitófák.
A későbbi események fényében hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy hőseink csak akkor lehetnek igazi hősök, ha végül vértanúkká kell lenniük.
A számtalan visszaemlékezést olvasva, amelyekben a kortársak felidézték a nagy nap emlékeit, benyomásait, március 15. legfőbb üzenete a derű, a méltóság és a remény.
A történelem tanulsága, hogy a forradalmak egy erőszakban megfogant új világ születését jelzik. A régi építmény romba döntését, és a romokon egy új világ felépítésének kísérletét. A nagy forradalmak Európa krónikáinak legvéresebb fejezetei között vannak, és igen gyakran még nagyobb zsarnokságba torkollottak, mint amely ellen kirobbantak.
A magyar negyvennyolc azonban nem a rombolásról, hanem az építkezésről szólt. A reformkor évtizedeinek programjai a nép erejére támaszkodva a megvalósulás küszöbére értek. A termékeny gondolatokat alkotó tettekké érlelte a forradalom. Míg két nappal korábban Bécsben a tömeg dühe pusztító utcai harcokban tetőzött, addig Pesten egy csepp vért nem ontottak. Pest és Buda népe, és velük később az egész ország egy olyan közösség lett, amelyet áthatott a történelmen átívelő összetartozás érzése. Olyan összefogás, amely, ha csak egy rövid történelmi pillanatra, de lényegtelenné tette a társadalmi, vagyoni, nyelvi, kulturális különbségeket.
Március 15-én azokat a férfiakat és nőket ünnepeljük, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy a közösség szabadságának kivívását saját vágyaik és ambícióik elé helyezték. Akik megmutatták, hogy az egyén elégedetlenségénél többet ér az összefogás méltósága. Akik derűsen tudtak a jelenre tekinteni, akik ismerték közös múltjukat, és együtt akarták megteremteni közös jövőjüket.
Március 15. a nemzetünk együvé tartozásának az ünnepe. Rójuk le tiszteletünket közös hőseink előtt derűvel, méltósággal, és példájukból tanulva, reménnyel telve vágjunk neki közös jövőnk alakításának!
Zsákai Dávid
történelem szakos tanár
Az Ócsai Halászy Károly Általános Iskola ünnepi műsorát itt nézheti meg.
A faliújságot készítette: Bognár Zsófia, Kerner Zsófia, Sponga Laura, Oláh Anna.