Látogatás a Nyitott Kör Színházban

2019. október 21-én a 11. c osztály elindult Pestre a Nyitott Kör „Színházba”, amely nem egy szokványos színház, hanem annál sokkal több. Az előadások interaktívak, ami miatt sokkal jobban élvezhetőek is. Az az előadás, amire mi mentünk, több témát is magába foglalt: például a szerelmet, az első párkapcsolatot, barátságot, szerelmi csalódást és a megcsalást. Ezeket már mi is megtapasztalhattuk.
Az alapséma szerint volt egy lány, akit Magdinak hívtak. Ő az előző tanévben kiment Németországba és emiatt most újra kell járnia a 9. osztályt. Az ő legjobb barátnője, Juli egy nagyon félénk, jólelkű lány, aki életében most először szerelmes, szóval „rózsaszín köd” van körülötte. Az ő barátja Laci, akiről igazából az elején csak azt tudjuk, hogy nagyon szereti Julit. A négy szereplőt mozgató darab utolsó embere Robi, kiről egyelőre csak annyi az ismeretünk, hogy egy befelé forduló, magának való ember.
Péntek este, egy buliban indultak el az események. Juli Laci nélkül érkezett meg, mert korábban összevesztek. Juli mégis elment, mert jól szerette volna magát érezni minden hátsószándék nélkül, az este azonban úgy alakult, hogy „összegabalyodott” Robival. Miután Robi megcsókolta, Juli se szó, se beszéd – elrohant. Hajnali négykor kétségbeesetten felhívta Magdit, hogy segítsen neki. Magdi viszont csak azt hajtogatta, miért csalta meg Juli Lacit?! Juli ettől teljesen összeroppant. Másnap reggel Laci eszeveszetten kereste a lányt, mert nem vette fel a telefont. Végül összefutott Magdival, aki elmondta neki, hogy Juli a bulin összejött egy fiúval (ami – tegyük hozzá – nem egészen takarja az igazságot). Laci számon akarja kérni Julit, de a lány mindig elmenekül a válaszadástól.
Egészen eddig a pontig mi szinte csak külső megfigyelők voltunk, csak néha-néha szólaltattak meg bennünket. Most azonban már rajtunk volt a sor! Négy csoportot kellett alkotni úgy, hogy a négy szereplő közül ahhoz kellett menni, akivel a legjobban tudunk azonosulni. Magdinak és Lacinak elég nagy segítő tábora lett, míg Robinak és Julinak kisebb. Én magam Juli táborát erősítettem. Megtudtuk tőle azt, hogy Robitól egy csók által többet kapott, mint Lacitól öt hónap alatt. Teljesen elbizonytalanodott, hogy mit is érez, nem tudja, mit csináljon. Miután minden csapat meghallgatta az általuk választott szereplő „hátsó sztoriját”, jött a feketeleves! Nekünk kellett azt alakítani, hogy mi legyen az előadás vége. Mi adtunk tanácsokat a saját szereplőnknek, hogy kivel beszéljen, és mit mondjon. Az elején még elég bátortalanok voltunk, ám aztán nagyon jól belejöttünk! Mindenki számára kiderült, eddig ki miért viselkedett így. Tudomást szereztünk arról, hogy Magdi és Laci „kavartak”, mielőtt a lány kiment Németországba, és Magdi még mindig szerelmes Laciba, aki – ugyebár- a legjobb barátnőjének, Julinak a pasija… Robit pedig, amikor ő volt kilencedikes, megcsalta egy lány, ami miatt azt az életet választotta, hogy bulikban összeszed egy-egy „15 perces csajt”.
Sajnos nem jutott elég idő arra, hogy minden szereplő megbeszélje a másik három szereplővel az ügyes-bajos dolgát, gondját. Emiatt nagyon sok kérdés merült fel bennünk, amiket a következő nap papírra is vethettünk etika órán, végül meg is beszéltük ezeket. Pár kérdést megemlítenék, például: Magdi miért nem mondta el Julinak, hogy mit érez Laci iránt? Magdinak ennyire volt fontos a Julival való barátsága? Felmerült valakiben, hogy mi lett a történet vége? Úgy gondolom, hogy ez teljesen jogos kérdés, mert ezt nem tudtuk meg, ezt a mi fantáziánkra bízták.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült mindent megbeszélni, és semmiféle konfliktust nem váltott ki az osztályban a beszélgetés. Ez szerintem egyáltalán nem baj, hisz nem ugyanúgy gondolkodunk és a véleményeink sem egyeznek – hál’ istennek-, mert milyen unalmas is lenne a világ, ha mindig mindenkinek ugyanaz lenne a véleménye!

Egy 11.c osztályos tanuló