Mire jó két négyzetméter?

Ha a főbejáraton lépünk be a gimnáziumunkba, balra a falon tablók lógnak – egy iskola elmaradhatatlan kellékei -, rajtuk mosolyognak a tavaly végzett osztályok diákjai elegánsan, jól fésülve, szemükben a fiatalság bizakodásával.

Jobbra egy új, nagy hirdetőtábla lóg, körülbelül két négyzetméter nagyságú. Hogy ez mire jó ? Ide tesszük azokat a rajzokat, képeket, festményeket, cikkeket, feliratokat, amelyek az év ünnepeihez, jeles napjaihoz, különleges eseményeihez kapcsolódnak. Színes ábrákkal, csak úgy, futtában, be- és kilépve az iskolából szinte könnyebb megjegyezni dolgokat.

Az egyik kedvencünk a velencei karnevál színes, vidám, különleges világot megidéző fotóinak – ráadásul jó néhányat volt diákjaink készítettek – feltűzése, levétele. Ezt a levételt már évek óta az utolsó éves olaszosokkal végezzük. Ez a mi kis záróceremóniánk, lassú búcsú az olasz nyelvtől: igeragozásoktól, két- és négyalakú melléknevektől, prepozícióktól, mondatrendtől, ételektől, zenétől, a húsz szépséges tartománytól …

Íme végzős diákjaim, akik még nem tudják, milyen jó helyen voltak egy-egy olasz órán …  és azt sem, mennyire fognak nekem hiányozni!

Bálint Nagy Borbála
olasz nyelvtanár