Iskolatörténet

A Bolyai János gimnáziumot 1952–ben alapították. A gimnázium a dabasi járás első és egyetlen érettségit adó iskolája volt, így a környező településeken (Táborfalvától – Gyálig) élő értelmiségiek és vezetők jelentős része itt érettségizett. A középiskola már alapításakor is igen szerény működési feltételekkel rendelkezett. A gimnázium a központi épületet hamar kinőtte, mert ebben csupán 6 tanterem és egy szertár volt. Tornaterem, előadóterem, könyvtár, csoportszobák és megfelelő irodai helyiségek egyáltalán nem voltak az épületben. (A tornatermet a 6/1-es terem helyettesítette.) A diákok elhelyezését csak a környező épületek (bolthelyiségek, kocsmák) igénybevételével tudták megoldani. Ezek állapota azonban nagyon rossz volt. Az épülettel szembeni „kisgimnázium” is életveszélyessé vált, és a hetvenes években alá kellett dúcolni. Időközben a központi épület állaga is leromlott.

A tárgyi feltételek hiánya különösen a 80-as évek elejére vált elviselhetetlenné. A rossz körülmények kihatottak a tanári munkára is. A tantestületben nagyfokú fluktuáció indult meg, a gimnázium elveszítette korábbi vonzerejét.
Az iskola a nyolcvanas évek közepén beiskolázási gondokkal küszködött. A tanulók létszáma 154-re csökkent, az iskolát a megszűnés fenyegette. A válságból való kilábalás érdekében a tantestület 1985-ben három alapvető célt tűzött ki maga elé:
1. A nevelőtestület stabilizálása és a szakmai színvonal emelése.
2. Az iskola vonzóvá tétele, a tanulók létszámának emelése a gimnáziumi munka megújításával és profilbővítéssel.
3. A működés tárgyi feltételének megteremtése beruházással.

1986-ban megyei fenntartásból községi fenntartásba került a gimnázium. A tanácsi vezetés jól érzékelte, hogy az iskola mély válságba került, és megújításra, fejlesztésre szorul. A testület úgy döntött, hogy a következő 10 évben bővíti a gimnáziumot, és támogatja a tantestület innovációs törekvéseit. A beruházás előkészítése céljából megbízták Bujdosó Géza építészmérnököt, hogy készítse el a gimnázium bővítésének tanulmánytervét. A tanulmányterv 1986-ban készült el. A mérnök úr három ütemben javasolta a beruházás megvalósítását:
1. Az új épület elkészítése, amely a szaktantermeket foglalja magába.
2. A központi épület tetőcseréje, rekonstrukciója.
3. A tornatermi szárny megépítése és az épületeket összekötő aula kiépítése.

A tervezés előkészítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a beruházást csak telek-kisajátítással lehet megoldani. 1987-ben sikerült a szomszédos ingatlant megvásárolni, így lehetőség nyílt a beruházás megvalósítására.
Így iskolánk 1996-ra teljesen megújult. Az építkezés befejezésével végleg megoldódik a gimnázium több évtizedes problémája, hiszen egy rendkívül korszerű, egyszerű megjelenésével is nagyszerű, a következő évezred igényeinek is megfelelő iskola alakult ki Ócsán.

Környezetünk:
Iskolánk ifjú titánként tör elő a község több száz éves relikviái közül. Hajdan az ős-Duna járta azt a tájat, hol mi padjainkat koptatjuk (uram bocsá’ firkáljuk). A mély fekvésű láprétek és láperdők menedékül szolgáltak a tatár és a török portyázás miatt, ma inkább a civilizáció átkai elől menekülünk ide madarászni, botanizálni vagy csak egy kis örömet okozni a környék termetes vérszívó ragadozóinak (néhány csellengő szúnyognak). Büszkén térünk be a falu jelképévé vált XIII. századbeli templomerődítménybe, ahol a freskók és a csillagos eget utánzó lámpák alatt fürkészhetjük a több mint 700 éves falak titkait. Nálunk az alföldön már egy kisebb fajta dombocskának is nagy becsülete van. A Gödöllői-dombság utolsó vonulata a megtisztelő Öreg-hegy nevet viseli. Hogy legyen miért megmászni a “hegyet” a falubeliek szőlőtőkéin érlelt bor itt nyeri el tökéletes ízét, zamatát. A közel 95 nyeregtetős, ollóágas pince kedvelt találkozóhelye mind az erre tévedt őzeknek, vaddisznóknak és persze a gazdáknak is. A borospohár felett szóba kerülhetnek a napi események, eladomázhatnak a kopjafás temetőben nyugvó cimborák kalandjairól. Felpillantva pedig megcsodálhatják az 1975-ben alakult Tájvédelmi Körzet 3575 hektárjának megannyi növény- és állatritkaságát.