Jubileumi 75. tanévnyitó

Ez a tanév kicsit más, mint az előzőek. A Bolyai jubileumi 75. tanévét kezdte meg 2026. szeptember 1-én. 

Hetvenöt év alatt sok-sok generációnyi diák fordult meg a gimnáziumban, akik ezek között a falak között, ezekben a tantermekben tanultak, nevelkedtek, kötöttek barátságokat, találtak szerelmet, és innen, a Bolyai falai közül indultak el az életük útján.

1952-ben a dabasi járásnak nem volt saját, érettségit adó középiskolája. A környék fiataljainak – Táborfalvától egészen Gyálig – nem volt lehetősége helyben a továbbtanulásra. Porpáczy István alapító igazgatónak köszönhetjük azt, hogy megszervezte, létrehozta iskolánkat. A főépület, amelyben ma is tanítunk, eredetileg állami elemi népiskolának épült 1929 és 1932 között, Villand Károly soroksári építőmester tervei alapján. Ebbe költözött be a gimnázium, és vette fel névadóul Bolyai János nevét – minden idők egyik legzseniálisabb magyar matematikusáét, aki a nemeuklideszi geometria megalkotásával nyitott új utat a tudomány számára. Az ő szellemisége azóta is meghatározó a gimnázium életében. Bátorság, hogy merjünk másképp gondolkodni, és kitartás, hogy saját utunkat tudjuk járni.

A Bolyai két osztállyal, egy fiú és egy leány osztállyal, összesen 45 diákkal kezdte meg a gimnáziumi oktatást. Az ő oktatásukat 10 pedagógus látta el. Mára már ez az adat sokszorosára változott. Ennek a tanévnek is 14 osztállyal, 439 diákkal és az óraadókkal együtt 42 tanárral kezdünk neki.

De az iskola története nem volt mindig ennyire pozitív, egyenesen felfelé ívelő. A hetvenes-nyolcvanas években a szűkös tantermek, a rossz állapotú épületek, a létszámcsökkenés komolyan fenyegette a gimnázium fennmaradását. Az eredeti épületben mindössze hat tanterem és egy szertár volt – nem volt igazi tornaterem, nem volt előadóterem, nem volt könyvtár, és a diákok elhelyezését gyakran a szomszédos, életveszélyessé nyilvánított épületekben, például a mostani sportpark, kondipark helyén lévő „kisgimnázium” épületében kellett megoldani. Ezek a körülmények a nyolcvanas évek elejére már-már elviselhetetlenné váltak, és a tanulói létszám 154 főre csökkent – a gimnáziumot a megszűnés veszélye fenyegette.

1985-ben a nevelőtestület mégis úgy döntött: nem adja fel. Célul tűzték ki a szakmai színvonal emelését és az iskola vonzóvá tételét, a gimnáziumi munka megújítását. Ehhez azonban elengedhetetlen volt egy valódi, fizikai megújulás is. 1987-ben sikerült megvásárolni a szomszédos telket és ezzel megnyílt az út egy régóta várt beruházás előtt.

Az 1990-es évek nem csupán falak és tantermek felépítéséről szóltak – ez volt az a korszak, amikor az iskola végre olyan infrastruktúrát kapott, amilyet egy modern gimnázium megérdemel. Az évtizedes álom valóra vált: 1996-ra egy korszerű, tágas, a következő évezred igényeinek is megfelelő két új épületben folytathattuk a munkát. Megszűnt a zsúfoltság, a diákoknak és tanároknak többé nem kellett rossz állapotú, ideiglenes helyiségek között ingázniuk. Ez a beruházás adta meg azt a stabil, biztonságos és inspiráló környezetet, amely azóta is otthont ad a mindennapi tanulásnak, a közösségi eseményeknek és a diákévek legszebb pillanatainak.

Három nevet kell mindenképp megemlíteni, akik nélkül ez a fejlesztés nem valósulhatott volna meg:

– Zsadányi László igazgató, akinek szívügye volt a gimnázium megmentése, és sokszor mindent a gimnázium építésének rendelt alá. Nem pihent, folyamatosan jelen volt és állandó résztvevője volt a változásnak.
– Dr. Buza Attila polgármester és országgyűlési képviselő, aki ócsaiként szintén fontosnak tartotta, hogy továbbra is legyen középiskolája a járásnak és hogy az Ócsán legyen.
– Bujdosó Géza, aki a főépület átépítését, korszerűsítését és a reál és tornaépület tervezését végezte.

Ennek a korszakos jelentőségű fejlesztésnek a hatása a mai napig velünk él. A diáklétszám megnőtt, új képzési profilok jelentek meg. A kilencvenes évektől közel húsz éven keresztül a gimnáziumi oktatás mellett kereskedelmi szakközépiskolaként is működött a Bolyai. Majd egy fenntartói döntés után a profiltisztítás következtében ismét csak gimnáziumként működtünk. Viszont a gazdaságis tárgyak oktatása mind a mai napig megmaradt. Olyannyira, hogy ma már beépült a gimnázium képzési profiljába, és lehetőséget ad a bolyais diákoknak a gazdasági ismeretek tárgyból való érettségire. Hosszú éveken keresztül az országban egyedülállóan csak itt volt erre mód, így az ország több részéről is voltak vendégtanulók.

Mivel gimnázium mindig próbálkozott valami újjal, valami mással, így a szakközépiskolai éveket a nyelvi előkészítős évek követték. Az ötéves képzésben részt vevők stabil angol tudással hagyták el a gimnázium falait. Az utolsó nyelvi előkészítős gimnáziumi osztályunk 2022-ben érettségizett le. Mindeközben a négy évfolyamos gimnáziumi képzés mellett 1995-ben elindult a hatévfolyamos kisgimnáziumi osztályokat is a tehetséggondozás jegyében.

A mai bolyaiban két négyévfolyamos és egy hatévfolyamos osztálytípusban tanulnak diákjaink különböző orientációval, irányultsággal. A négyeseknél ott a gazdasági, digitális kultúra, angol haladó és német kezdő orientáltság, a hatosoknál pedig a reál és humán irányultság. Igyekszünk követni a társadalmi, gazdasági igényeket, elvárásokat és olyan képzéseket kínálni, mellyel biztosítani tudjuk a felsőoktatásba való bekerülést és a biztos munkahelyeket.

A középiskolák között a Bolyai most sem kerülhető meg. Bár Budapest iskolái egyre könnyebben elérhetőek, és a környéken is van jó nevű gimnázium, mégis keresett és kedvelt a Bolyai. Szívesen jönnek ide tanulni a hatodikos és nyolcadikos diákok. És bármennyire meglepő, egyre többen választják továbbtanulási céljuknak a fővárosi lakhellyel rendelkező diákok is a Bolyait. Köszönhető ez a szűkebb és tágabb környezetnek és az itt dolgozók elhivatottságának.

Ebben a tanévben olyan programokat, eseményeket tervezünk, amelyekkel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy iskolánk idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.

• Ennek első jele a díszudvaron kihelyezett Bolyai75 tábla is, melynek megvalósításáért köszönet illeti Ócsa Város önkormányzatát, a Monori Tankerületi Központot és személy szerint Icsó László alpolgármester urat.
• Az év folyamán terveink között szerepel a régi ballagási tablókból, illetve a régi ereklyékből készített kiállítás létrehozása.
• Szeretnénk a dicsőségtablónkat, melyen a Bolyais büszkeségeinket sorolnánk fel újra elkészíteni az aula falán.
• Szeretnénk a tanévben az Én Bolyaim címmel különféle (pl. versíró, prózaíró, dal, zeneíró, imázsfilmkészítő) versenyeket hirdetni a diákjaink számára.
• A Tankerületi szakmai napon házigazda szerepet betölteni, melynek keretében előadásokat hirdetnénk a környék iskoláiban dolgozó pedagógusoknak és reményeink szerint tervezünk szülői fórumot is félévente egyet.
• Februári jótékonysági bálunkat is a jubileum jegyében szervezzük majd meg.
• A tanév végére pedig tervezünk egy júniálist ide az udvarba, mely az osztálytalálkozók mintájára most egy Bolyai találkozó lenne, ahol a volt és jelenlegi bolyaisok találkozhatnának ismét és tölthetnének el egy estét. Ehhez a programot terveink szerint a volt bolyais diákjaink adnák. Ezúton is szeretettel hívunk mindenkit erre az eseményre!

Kérjük, kísérjék majd figyelemmel ezeket az eseményeket, és aki csak teheti, kapcsolódjon be közülük minél többe! Hiszünk abban, hogy ez a jubileumi tanév nemcsak visszatekintés lesz a múltunkra, hanem egyben megerősítése is annak az összetartozásnak, amely diákokat, tanárokat, szülőket és öregdiákokat köt össze a Bolyai által.

Hetvenöt év alatt sok minden változott: a világ; a technológia; a tudás, amit át kell adnunk; az elvárások, az igények. De egy dolog nem változott: az a szándék, hogy minden ide érkező diákot a legjobb tudásunk szerint a hagyományainkra alapozva korszerű módszerekkel neveljünk és készítsünk fel az életre Bolyai János szellemében, aki bebizonyította, hogy a látszólag lehetetlen is elérhető, ha van hozzá elég bátorságunk és kitartásunk.

Isten éltesse a Bolyait!

Rózsa László
igazgató