Nem vagy más, te sem vagy más…
https://www.youtube.com/watch?v=cv6rhburmRw
Egy Karnofsky nevű zsidó család, akik Litvániából az Egyesült Államokba emigráltak, megsajnált egy hétéves fiút (és hazavitték). Náluk töltötte az éjszakát, ennél a zsidó családnál, ahol életében először kedvességgel és gyengédséggel bántak vele. (Amikor lefeküdt, Karnofsky asszony orosz altatódalokat énekelt neki, amiket vele énekelt- később megtanult több orosz és zsidó dalt énekelni és játszani.)
Idővel ez a gyermek lett a család örökbefogadott fia. Mr. Karnofsky pénzt adott neki, hogy megvegye első hangszerét, ahogy az a zsidó családoknál szokás. (Később, amikor hivatásos zenész és zeneszerző lett, ezeket a zsidó dallamokat alkalmazta olyan zenék előadásában, mint a St. James’s Hospital és a Go Down Moses.)
A fiú felnőtt, és írt egy könyvet erről a zsidó családról, akik 1907-ben örökbe fogadták, és büszkén beszélt jiddisül, folyékonyan. (Ennek a családnak az emlékére, és élete végéig, Dávid csillagot viselt, és azt mondta, ebben a családban megtanulta, hogy “valódi életet is lehet elszántan élni.”) Ez a kisfiú Louis Armstrong, aki büszkén beszélt jiddisül (a “Satchmo”, beceneve, jiddisül “nagyarcú”, ezt a becenevet, néhányan azt mondják, Mrs. Karnofsky adta neki).
A világban számos zsidó, cigány, fogyatékos, stb. esett áldozatul a holokausztnak. Mi, az iskolában, az Anna Frank- kiállítással és tárlatvezetéssel (helyi diákjaink által) emlékeztünk az áldozatokra (világszerte őrzik, és ápolják emléküket).
Kell emlékezni arra, ami velük történt, hogy SOHA ne történjen ilyen szörnyűség az emberiség történelmében! (Mi, a gimnázium diákjai által, megtekinthettük az Anna Frank- kiállítás által, mit is jelent az a sok borzalom, amit a II. világháború alatt tapasztaltak az emberek (különösképp az, amiről Kertész Imre is írt a Sorstalanság c. regényében vagy láthatunk a Schindler listája vagy a Szabó István által rendezett A napfény íze c. filmek által).
https://www.youtube.com/watch?v=88pCBld3TVk
