Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4.-re eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés.
Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is:
– 300 ezer került Ausztriához,
– 3,5 millió Csehszlovákiához,
– 5,3 millió Romániához,
– 4,1 millió Jugoszláviához (beleértve Horvát–Szlavónország 2,6 millió lakosát).
Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.

Ennek az eseménynek emlékére az országban számtalan helyen gyújtják meg az összetartozás tüzét, tartanak megemlékezést, állítanak székelykaput. Mi, a Kárpát-medencei bolyais közösség tagjaként, aggódunk az aknaszlatinai iskola dolgozóiért, diákjaiért, és hálásan gondolunk a zentai és marosvásárhelyi kollégákra, tanulókra. Markó Béla szavaival:

A HAZA MILYEN?
Eleinte még egészen kicsi a haza.
Egy női test. Egy érintés. Egy hang.
Egy ablak, amelyen ömlik be a fény.
És közben napról napra növekszik.
Nem hódítás, hanem megismerés által.
Az utca. Egyre több ember. Málnaszemek
felejthetetlen illata. A város. Az ország.
Ha szerencséd van, hazád lesz a haza is.
Vagy nem. De akkor is egyre növekszik.
Egy kontinens. Könyvárusok a Szajna-parton.
Sok ember. Több női test. A boldog
terjeszkedés ellen-Trianonja. Nyújtózni
mindenütt. Nincs idegen kő. Sem fű. Sem ég.
Minden nyelv. Minden tűz. Minden hullám.
Aztán kezd kisebbedni ismét. Jó érzés még,
de itt-ott már idegen. Nem hív. Nem tartóztat.
Csak egy ország. Talán. Végül már az sem.
Élet-Trianon. Néhány ember csupán. Egy város.
Utcák. Házak. Ablakok. Ömlik rajtuk kifelé
a fény. Egyetlen női test. Ugyanaz az öröm.
Ugyanaz az ágy. Ugyanaz a várakozás,
ugyanaz az álom, ugyanaz a nyugalom.
Új könyvek néha. Idegen szavak szótára.
De már a magyarázat is idegen. Nagyon kicsi
a haza. Nem férsz el benne. Kilóg
a kezed, a lábad, kicsap belőle a tested,
mint kályhából a láng. Aztán kialszik.

Ha tetszett, küldd tovább: